Infobox



Oldal letöltve: 1
Eddigi látogatók: 1
A mai oldalletöltés: 0
A mai látogatók: 0

Szponzoraink:
Füzérért Alapítvány Nimród vadászbolt Sátoraljaújhely - Fazekas László vállalkozó Észak-Magyarországi Hadtörténeti Egyesület Abaúj Várvitézei Abaújvár Jövőjéért Egyesület Hercegkút község önkormányzata Erdélyi Kutatócsoport Egyesület Magyar Tartalékosok Országos Szövetsége B-A-Z Megyei Szervezete M.kir.106. Honvéd Tüzér Üteg Zemplén Térségi Katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség Füzéri Várgondnokság

Disznóvágás

Karácsony és újév tájékán voltak általában a disznóvágások. Kora reggel jöttek a szomszéd emberek megfogni a 180-200 kilós disznót. Először ittak egy kis pálinkát, hogy bátrabbak legyenek. A disznó fülét, farkát kellett megfogni, hogy meg ne szökjön. Egy gazda úgy járt egyszer, hogy sűrű poháremelgetések után kezdték a disznóvágást. Amikor már meg volt a disznó szúrva és elkezdték a pörzsölést, a kábult disznó magához tért és a rárakott, égő szalmával elfutott. Egyenesen a szalmakazal felé……Végül az alkalmi böllérek utolérték és kolbászként végezte ez a disznó is. Azóta is emlegetik a történetet disznóvágásokon.
Ahogy szúrták a disznót, egy tálba kellett a vért fogni és hagymás zsírral reggelire megsütni. Ezután kezdődött a pörzsölés. Akkoriban még szalmával pörzsöltek – gáznak még híre sem volt-. Két - három ember csinálta. Végigpörzsölték, majd bekenték a szalma meleg hamujával. Tiszta fekete lett a disznó, ezt vakarták le késsel. Folyamatosan önteni kellett a késre a vizet, amíg szép fehér nem lett a disznó bőre. Mikor kész volt, tiszta fehér volt, a kerti kiskapura ráfordították és kezdődött a disznó bontása.

A fejét levágták. A hasát kettévágták a farkáig, kiszedték a belet és kivették a belsőséget. A tüdőt, szívet, májat mindjárt be kellet vinni a fazékba megfőzni. A bélről még melegen szedtük le a hurkazsírt. Amikor kimostuk a belet, utána fakanálra húztuk és kifordítottuk. Fokhagymahéj és só keverékével kentük be és állni hagytuk, majd a kés fokával slájmoltuk /tisztítottuk, vakartuk le/. Többször átmostuk, vízben áztattuk, amíg nem töltöttük./ A fejből kivették a velőt, a nyelvet, a nyelvet a belsőséggel együtt főztük, a májat félig kellett főzni, hogy ne legyen kemény. Előre megfőzött, átmosott rizzsel, szalonnával, fűszerekkel külön csináltuk a véres hurkát. A tüdő, a máj és a zsíros fejhúsból, pofaszalonnából is ment a májas hurkába. A sajt úgy készült, hogy a gyomrot megtisztítottuk, a belső bőrét lehúztuk, így ment bele a nyelv, szív, bőrök, fül, zsíros hús, fokhagyma, só, fűszerek. Vékonyra vágtuk, nem daráltuk, bevarrtuk és megfőztük. Amikor megfőtt, akkor asztalra tettük, rá deszkát és arra nehezéket, hogy lenyomja. Másnap reggel átkötöztük zsineggel és füstre tettük. A kolbászba tiszta hús, szalonna ment, paprika, ízlés szerint, fokhagyma, só. Rögtön töltöttük a kolbászt, majd hideg vízbe, vajlingba tettük, hogy lemossa a vért. Utána rúdra csavartuk fel, hogy a víz lecsöpögjön, másnap tettük a hideg füstre. A szalonnát feldaraboltuk a vastag szalonna ment zsírnak, kockára vágtuk és fazékba tettük sülni. Mielőtt kész lett volna, édes tejet tettünk bele, hogy jó ízű legyen a zsír és a tepertő. Jól kisütöttük a zsírt és bödönökbe szűrtük le. A tepertőt öt literes üvegbe raktam, lekötöttem és még nyárig is elállt. Két hétig állt nagyteknőben, sóban a szalonna és a sonka. Minden nap megmostuk a sós lében, két hét után a szalonnát füstre tettük –a húsos vékony szalonnát előtte még fokhagymáztuk, paprikáztuk - , a sonkát még két hétre külön páclébe tettük. Patikában kapható fenyőmagos pácot készítettünk, két hét után lecsorgattuk és a füstre tettük. Olyan puha lett, hogy az ujjunk belement. A körömből, bőrökből kocsonyát készítettünk.

A karmonádli egy részét füstöltük, a másik részét meghagytuk frissen, akkoriban nem volt még hűtőszekrény, ezért a hideg pincében vagy a kamrában állt. Édesapám, csenálba becsavarta és rostával letakarta, hogy a legyek ne férjenek hozzá. Így tároltuk, amíg el nem fogyott. Volt Nádasdról (ma Szlovákia), rokonoktól egy nagy fazék, amihez csatos üvegek voltak. A húst megcsináltam pörköltnek, rendesen, finoman befűszerezve és forrón beraktam ezekbe az üvegekbe. Az üvegeket betettem a fazékba, amiben volt egy rács, ez alatt víz forrt és így dunsztolódott az üvegekben a hús. Ezután a kamrában, a polcon elállt nyárig is. Az a fazék most is meg van valahol a csűrben. Nagyon jó megoldás volt, mert akár nyáron is elővettük készen, csak meg kellett melegíteni. Amikor disznóvágás volt akkor mindig egy kis hurkát, húst, szalonnát a rokonoknak, szomszédoknak elosztogattunk, ha ők vágtak, akkor ők is hoztak kóstolót.

Forrás: Horváth Ilona
Fotók: Imricskó család

Kenyérsütés

Ahány kenyeret akartunk sütni, annyi szakajtó lisztet szitáltunk a kenyérsütő teknőbe. Az egyik végén csináltunk a lisztbe egy mélyedést, ebbe 5 dkg élesztőt langyos vízzel, fakanállal kevertünk össze. A tetejére lisztet szórtunk, ez lett a kovász, amikor megkelt, elkezdett a teteje repedezni és akkor már lehetett dagasztani. Főtt krumplit összetörve vagy krumplinyomóval kinyomva teszünk bele, sózzuk, langyos vízzel közepes keménységűre dagasztjuk. Két kézzel, jobbal, ballal emelgetve jól szaggatjuk. Két-háromszor átdagasztjuk, tetejét elsimítjuk, lisztezzük, betakarjuk. Amikor jól megkelt, akkor cipókat szakítunk belőle, jól kidolgozzuk, és lisztezett szakajtóba tesszük. Konyharuhával letakarjuk, meleg helyen kelesztjük. A kemencét előre befűtjük, ha kész a kemence, a hamut kiseperjük, a parázs a kemenceajtóban marad. A sütőlapátot meglisztezzük, ráborítjuk a szakajtóból a kenyeret, a tetejét vizes kézzel megsimítjuk és a kemence leghátulján óvatosan letesszük a lapátról. Amikor a kenyér tetejét már megfogta a meleg, kihúzzuk a parazsat, mind a két ajtót rázárjuk. Kb. egy óra múlva kész a kenyér. Kiszedjük a kenyereket, leseperjük a hamutól, az asztalra rakjuk, letakarjuk. A kenyérsütő teknőt kikaparjuk, az így összegyűjtött tésztát egy gombóccá formáljuk, kiszárítjuk. Következő kenyérsütésnél ez lesz a kovász, akkor majd langyos vízbe kell áztatni és az élesztővel együtt elmosni, így lesz kovász belőle. Így finomabb és magasabb lett a kenyér. A háború alatt nem lehetett se cukrot, se élesztőt kapni. A cukor helyett melaszt főztek cukorrépát reszeltek és addig főzték, míg besűrűsödött, az élesztőt komló főzetével pótolták. A melasszal süteményt is sütöttek. A gyerekek kenyérre kenve is szerették.

A kenyér tésztájából édesanyám mindig hagyott lángosra. A kenyerek után, az ajtó elé rakta be a lángosokat, hamar megsültek. Amikor kiszedte vajjal, tejföllel, ha kértük lekvárral is megkente. Mielőtt iskolába mentünk már ettük a lángost, mert hajnalban már dagasztotta édesanyám a kenyereket és mire felkeltünk már készen volt. Nagyon szerettük, vártuk mindig a kenyérsütést. Több napig volt a családnak finom kenyere. Az egész kenyeret mielőtt megszegték, a késsel keresztet rajzoltak a kenyér hátára. Ha a mezőre mentek a szüleim dolgozni, vagy kaszálni, édesapám mindig elkészített ennivalónak fél kenyeret konyharuhába csavarva, mellé zsírpapírba csomagolva kolbászt, szalonnát, hagymát és egy korsó vizet - ahol nem volt forrás -. Szokás volt gyerekkoromban az is, hogy ha valaki bejött a házba az volt az első, hogy: „Isten hozta! Foglaljon helyet, szeljen a kenyerünkből!” Az asztalon, az abrosz alatt volt egy kenyér. Most is látom, ahogy Édesanyám odavitte a vendégnek egy késsel, aki vágott egy pici darabot a kenyérből, megköszönte és megette. Ha leesett véletlenül egy darab kenyér, akkor fel kellett venni, megcsókolni és aztán oda adni a jószágnak.

Forrás: Horváth Ilona
Fotók: Füzéri Tájház

Füzéri tyúkhúsleves töltelékkel

(nem csak vasárnapra)

Először is végy egy szép hízott tyúkot, de nem ám a hentestől hanem a nagymama tyúk farmjából. Miután jól kivéreztetted, bő forró vízben áztasd, míg le nem dobja a sárga csizmáját őkelme, ha már mezténláb ugrál kezedben, vétesd le véle tollkabátáját is. Mikor mezitlen lévén fázni kezd, gyújts be egy jó szalma lángot és had táncoljon, rajta míg az utolsó pihe bajszát is elhagyja, ha már olyan a bőre mint a gyermek popsija hát jöhet a következő fázis (nehogy úgy jár mint az egyszerű "verebek" egyszer). Véd ki máját, szívét, zúzáját, ha van benne még serkenő tojás hát azt is, többit mi benne volt ad a cirmosnak ki eddig vigyázta tyúkanyó ennivalóját az egértől (ennyi neki is jár). Mosd ki testét, aztán tedd bele egy jó fazékba, önts rá hideg kuti vizet (nem holmi "városi rostos" levet), tégy mellé vőrhegyes hagymát, fütyülős sárgarépát, fehérrépát, meg annak levelét, sózd meg, fekete borssal ízt is adj bele, és óvatosan rakva tüzet alá kb 2-3 órát rotyogjon. Mikor már csak fertály óra van hátra az forró vizes úsztatásból, máját apróra zúzd össze, és áztatott kenyérrel, apróra szelt vörhegyeshagymával, a tyúk tojásával, kis kocazsírral, sóval, borssal, keverd jól össze, ne legyen se túl híg, se túl kemény! Ezt óvatosan, jó nagy kanállal helyezd bele a lassan fürdőző tyúk mellé a fazékba, akkor jó ha a tyúk tutajozni is tudna rajta. Így fürödjenek együtt míg a család, miséről kijőve, az illatoktól szinte részegen az asztal köré nem települnek, s kínálj hozza cérnatésztát. Ha jól csináltad mindenki boldog lesz ha nem hát arról csak te tehetsz!

Jó étvágyat! Dzekujem pekne!

Forrás: Füzéri Hadtörténeti és Helytörténeti Kör

Régi, otthoni /tiltott/ pálinkafőzés

Veszünk egy erre a célra szánt fazekat, az aljára tesszük a cefrét.Érett cefrét, lehet a cseresznyétől kezdve bármilyen gyümölcsből.Legalább két hétig kell, hogy érjen. Ha nincs a háznál errevaló készülék, akkor készíteni lehet fából vagy vasból egy háromszögű vagy négyszögű lapot, amihez lábakat is kell készíteni.Ezt a fazékba, a cefre közepébe kell betenni, úgy hogy a kb. a lábak feléig érjen a cefre. A lapra rá kell helyezni egy porcelán tálat.
A fazék tetejére pedig zománcos tálat, ami a fazékra ráül.A zománcos tálat teletöltjük hideg vízzel.A fazék tetejét a tál aljával együtt körül csavarjuk száraz ruhával, hogy ki ne jöjjön a gőz. A tűzhelyen lassan kell hogy forrjon, hogy a cefre bele ne fröcsögjön a tálba, mert zavaros lesz a pálinka. A fazékban a tál aljáról belecsöpög a porcelántálba az elkészült pálinka. Ha a víz melegedik a zománcos tálban, cserélni kell, hogy hideg legyen, mert a hidegről csepeg le a pálinka.
Úgy lehet ellenőrizni a pálinka minőségét, hogy a zománcos tálat óvatosan leemeljük /nehogy a tűzhelyre cseppenjen!/ és a fazékban lévő porcelán tálból kanállal veszünk ki, majd külön helyen gyufával meggyújtjuk. Ha meggyullad, akkor erős a pálinka.Ha gyenge, akkor még tovább főzzük.Általában háromszori vízcsere után lett kész a pálinka.
A kifőzött cefrét régen a trágyadombra öntötték.A fináncoknak nem volt nehéz dolguk, hogy hol főztek pálinkát, csak a szag után kellett menniük.
A 30-as, 40-es években érlelt gabonaszemekből /cukorral, élesztővel, vízzel érlelt/ is készítettek pálinkát.

Forrás: Horváth Ilona



Tesztelve Chrome 40.0, utolsó módosítás: 2015-3-31 22:36