Infobox



Oldal letöltve: 1
Eddigi látogatók: 1
A mai oldalletöltés: 0
A mai látogatók: 0

Szponzoraink:
Füzérért Alapítvány Nimród vadászbolt Sátoraljaújhely - Fazekas László vállalkozó Észak-Magyarországi Hadtörténeti Egyesület Abaúj Várvitézei Abaújvár Jövőjéért Egyesület Hercegkút község önkormányzata Erdélyi Kutatócsoport Egyesület Magyar Tartalékosok Országos Szövetsége B-A-Z Megyei Szervezete M.kir.106. Honvéd Tüzér Üteg Zemplén Térségi Katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség Füzéri Várgondnokság

Karácsony

Karácsonykor szokás volt, hogy kilenc család összeállt egy szent család képpel, ezek szomszédok voltak, a kép szépen díszítve volt, amivel esténként jártak házról házra, minden este egy házhoz mentek. És gyertyával vagy lámpással mentünk, és bejöttek kérdezték:” Elhoztuk a szentcsaládot adnak-e neki szállást?” A háziasszony mondta: „Igen szívesen adunk.”, és akkor letették az asztalra a képet, és gyerekek felnőttek, de inkább asszonyok mentek. Imádkozták a Rózsafüzért, meg a karácsonyhoz imákat, meg énekeltek. Másik nap vitte az a család akinél voltunk, mert éjszakára ott maradt, és mikor összejött a nép vitték a másik házhoz így ment ez kilenc nap. Karácsony szent este, vitték a képeket a templomba, és ott le volt rakva, akkor még nem volt szembe misézés, ott volt a rács.

Mi kisiskolások ott álltunk a rácsnál, és ahogy már nagyobbak voltak a lányok mindig így hátrább voltak. Mikor férjhez ment valaki, a fiatalasszony állt az első pad mellett, a következő mennyasszony, aki jött, állt a másik oldalra. És ha jött a harmadik ennek, a háta mögé és így jöttek végig sorba, amíg ki nem öregedett belőle. Már a padokba az öregek ültek, a fiatalok mindig álltak, a padban baloldalon ültek az asszonyok, jobboldalon a férfiak, és a Schudikék a rangosaknak meg volt az első pad, jobb oldalt két sor. A legényemberek a kóruson ültek, akik fiatalabbnak érezte magát felment a kórusra, a többi férfi padba ült. Abban az időben még használták a szószéket, onnan kiabált a Ruzsinszki, a gyerekekre, hogyha rosszalkodtak, oda csak a prédikáció idejére ment, és ha rosszalkodott valaki a fiúk közül, hogyha lejött onnan, ugye még ezek a ministráns gyerekek ott voltak benn jól meghúzgálta a fülüket. Úgy megcsavargatta a fülüket, hogy rosszak voltak, volt akit még két kézzel fel is emelt, hogy tudják azt, hogy nem szabad rosszalkodni.

Karácsonykor voltak betlehemesek, már akkor is ilyen volt a ruhájuk, voltak süvegek szalagok, az öreg az kegyetlen volt, nagyon sokat kaptunk, jól elvert mindenkit, ott állt az ajtóban átugortuk még a lépcsőt is. Ha valamelyik legény meghúzta a korsóját ott hátul, vagy az orrát, szaladt utána és jól elverte, azzal a baltával. Karácsonykor, mivel a mi Marink Schudikéknál szolgált, nekünk volt szaloncukor a Schudik volt az erdőtanácsos, ott laktak ahol most a Jenő. A mi Marink ott szakácsnő volt, meg a Farkas Tibinek a nagyapja volt kocsis, hintós kocsis, van is róla fénykép, amikor a Rozi néni férjhez megy. A Schudikéknak volt szaloncukor, amikor a kisasszony megette, ugye kibontogatták ezeket a cukrokat, és eltették dobozba a papírokat, hogy legyen karácsonyra. Meg adtak a Marinknak is járt karácsonykor cukor, és akkor, hazahozta és mi abba a szép fényes papírba, volt fehér, piros eltettük, mikor jött a következő karácsony volt mibe csomagolni. Vagy krumpliból, vágtak ilyen cukorformát, vagy kockacukorból, kockacukrot felére és becsavarták és az volt a karácsonyfán. Piros alma, meg sütött édesanyám ilyen szaladgális fehér tésztát, meg ezt a tojáshabot, annyira kikeményítették, meg diót. Akinek volt aranypor, lehetet Kassán venni, tán még most is van nálunk valahol. Összekeverték olajjal, és bekenték a diót, kis szalaggal meg volt kötve, akinek nem volt ilyen az kreppapirból csinált ilyen cukor papírt. Megnyírta úgy, hogy olyan legyen és abba csavart krumplit, vagy kockacukrot, meg alma is volt a fán. Már a háború előtt is ilyen volt a karácsony, édesapám mindig hozta a fenyőfát, és akkor feldíszítettük, először titokban öltöztették fel a fát, hogy mi meg ne lássuk. De azért csak leskelődtünk, és megtudtuk, hogy honnan hozta a Jézuska, mindjárt az első szobából hozta ki mert oda nem szabad volt bemenni addig. És akkor jöttek énekelni a cigányok és kérdezték: „Szabad az Istent dicsérni”, amikor elénekelték magukat ott a gangon, anyám kijött és adott nekik lángosokat/ezt a lángost kemencében, tepsiben sütötték, meg volt töltve túróval, káposztával, stb./, meg mákost, dióst. Apám a korsóval kijött, öntötte a bort a poharakba ittak, és mondták: „Halljak meg, de szép karácsonyfája van”. Ezek végig mentek házról házra, de a zenészek később jöttek, mert a Szabóék házától indultak, édesapám már álmos volt olyan tiz óra tájban, hogy mikor tizenegy órakor harangoztak az éjféli misére, úgy gondolta egy kicsit lefekszik. És akkor lefeküdtünk és eloltották a petróleumlámpákat, akkor kintről az utcáról felkiabálja egy cigány: „Várjon Miklós bácsi, máskor is lesz becsület!”, hogy eloltotta a lámpát. Tudták, hogy ott sok bor van, de így elmentek, mert egyébként apám úgy öntötte nekik demizsonból. Mikor újévre jöttek, akkor is jártak így, mindig hoztak egy fiú gyereket, mindig csak fiúgyereket, azért hogy a tehénnek bika bornyúja legyen. Ilyenkor az asszony mondta a verset, mert a gyerek még nem tudott: „Adjon az Isten minden jót, öt - hat tyúkot jó tojót, hízót, disznót, szalonnát, tele pincét, kamarát, hogy a gond ne bántsa a gazdát az új esztendőben!” És akkor megkapták az adagot, szintén a bort, süteményt, mint karácsonykor.

Forrás: Horváth Ilona



Tesztelve Chrome 40.0, utolsó módosítás: 2015-3-31 22:36