Infobox



Oldal letöltve: 1
Eddigi látogatók: 1
A mai oldalletöltés: 0
A mai látogatók: 0

Szponzoraink:
Füzérért Alapítvány Nimród vadászbolt Sátoraljaújhely - Fazekas László vállalkozó Észak-Magyarországi Hadtörténeti Egyesület Abaúj Várvitézei Abaújvár Jövőjéért Egyesület Hercegkút község önkormányzata Erdélyi Kutatócsoport Egyesület Magyar Tartalékosok Országos Szövetsége B-A-Z Megyei Szervezete M.kir.106. Honvéd Tüzér Üteg Zemplén Térségi Katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség Füzéri Várgondnokság


Hadtörténelmi írások

A huszita hadsereg a kornak melyben létrejött és működött az ismert világ egyik legjobban szervezett katonai egysége volt. A XIII. században önálló Csehországban végbemenő politikai csatározások következményeként megalakuló, két párt szakadt csehek a Kelyhesek és a Táboriták közötti harc fegyveres konfliktusának rendezésére a XIV. századra tehető létrehozása. Vezérük Huszita János halála 1415-ben, kirobbantotta az egyesek szerint nemzeti parasztháborúnak nevezett harcokat. A hadsereg központja Tábor városa volt, ezért is nevezik őket táboritáknak, katonai vezetőjük Jan Zsizska lett (1378-1424), Zsizska tönkrement lovag volt, akikből sokan álltak be a zsákmány reményében a seregbe. Zsizska haditapasztalatai alapján vált a vezetőjükké. Miközben a táboriták elsősorban a külföldi (főleg német) beavatkozások ellen próbáltak fellépni, a Kelyhesek mérsékeltebben (főleg északiak voltak), viselkedtek velük szemben, ezért nem lett egységes a cseh nép függetlenségi harca.

Zsizska által bevezettek a seregre vonatkozó rendszabályokat, ennek főbb pontjai:

-         szigorú engedelmesség, és fegyelem

-         fosztogatás, lopás, gyújtogatás, katonai felszerelés eltulajdonítása, engedetlenség halállal büntetendő

-         civódás, veszekedés szigorúan tilos

-         aki megsebesíti, vagy megöli társát „isten törvénye szerint büntetendő”

-         hűtlenek, engedetlenek, hazugok, gonosztevők, káromkodók, szerencsejátékosok, fosztogatók, rablók, kicsapongók, zabálók, nyilvános nők, nem léphetnek be a seregbe

A hadsereg összetétele, főleg szabad emberekből, nincstelenekből, lovagokból állt, fegyverzetük elsősorban a paraszti életből vett használati eszközök, cséphadaró, villa, nyárs (hosszú horoggal ellátott eszköz), de a lovagok nehézpáncélzata révén rendelkeztek nehéz lovassággal. természetesen, rendelkeztek íjakkal, számszeríjakkal, kardokkal, és már tűzfegyverekkel is (arquebuse, bombarda).

Jan Zsizska egyes történetírók szerint 1424-ben pestisben meghalt, akkor ki volt vajon Jan Griska, aki a Hunyadiak egyetlen olyan ellensége volt, akit sem Hunyadi János, sem fia Mátyás csatatéren nem győzött le? Azt mindenképpen tudjuk, hogy Erzsébet királyné hívta be az országba Griskát (e név írása és ejtése meglepően hasonlít a Zsizskára), viszont ha ő Zsizska akkor elképzelhetetlen, hogy száz évig éljen. De néhol Jiskrának írják nevét, csak magyarosítva Giskra, ebben az esetben inkább valószínű, hogy két különböző személyről van szó. Egy a közös bennük a cseh származásuk, és a cseh harcmodor alkalmazása, ezért az alábbiakban előbb a harcmodort majd a Hunyadi Mátyás elleni harcát vesszük górcső alá.

Zsiska egyszerű seregét annyira fel tudta lelkesíteni, hogy az hiányos felszerelése és felfegyverzése dacára a vele szemben álló hatalmas hűbérseregekkel szemben a legtöbbször győztes maradt. Gyakran még az is megesett, hogy az ellenséges seregek a husziták támadását be sem várták, hanem szégyenletes módon futásnak eredtek, mihelyt a husziták szekereinek dübörgése és csatadaluk a: „Kdoz jste bozi bojovnici!“ (Akik Isten harcosai vagytok!) hallhatóvá vált. Zsiska táboritái két csoportra oszlottak, melyeknek egyike felváltva a táborban, másik pedig otthon volt. Ez volt az úgynevezett váltakozó hadikötelezettség.

1.jpgA husziták hadműveleti egysége 1000 emberből, 900 gyalogosból, 100 lovasból és 50 harci szekérből állott. A szekereknek harccélokra való alkalmazása valószínűleg arra vezethető vissza, hogy a táborba vonuló katonák feleségüket és gyermekeiket magukkal vitték. Egyébként a szekérvárat minden szláv faj jellegzetes hadieszközének tekinthetjük.

A husziták szekérvára sorokban haladó és láncokkal összekötött kocsikból állott. Az egyes kocsik igen erős szerkezetűek voltak. Minden kocsi 1–1 puskát, továbbá sáncszerszámot, egy nyársbakot és egy kampós lándzsát vitt magával, mindösszesen 10 fő katonát. A szekeret két egymás mögé befogott ló húzta. A kocsik rendesen négy sorban haladtak egymás mellett, mely alakzatból a szekérvár zárt tábora igen gyorsan alakult meg. A lovasság a szekérváron kívül maradt. Minden kocsin megvasalt cséplőkkel ellátott emberek, továbbá megfelelő számban íjászok és puskások is voltak. A szekérvárral ügyes hadmozdulatokat is tudtak végrehajtani.

2.jpgA husziták eleinte a számos, néha 3000-nél is több hadiszekérből képzett szekérvár belsejéből védő harcokat folytattak. A vasláncokkal, egymással összekötött hadiszekerekből képezett védőfal mögött állottak lövészeik, akik a szekérvárat megrohanó ellenséget lövedékekkel fogadták. A szekérvár faláig jutott lovasokat a hadiszekéren álló, kampós lándzsákkal felfegyverzett harcosok sebesítették meg és rántották le a lovakról, a netán mégis a szekérvárba jutott lovagokat pedig a huszita gyalogosok vascséplőikkel verték agyon. Végül, amikor már az ellenséget kifárasztották, akkor a szekérvárból kirohanó harcosok vascséplőikkel és kampós lándzsáikkal vetették rá magukat az ellenfélre és üldözés közben kegyetlenül legyilkoltak mindenkit, aki kezük ügyébe akadt.

„Ha valamilyen városból ki kell vonulni, vagy valamilyen helyről el kell távozni, hogy a mezőn tábort verjük, senki se menjen előre, hogy magának helyet keressen. Saját akaratából senki se álljon meg az úton, senki se helyezkedjen el a mezőn az erre a célra kijelölt, és kinevezett elöljáró parancsnok engedélye és parancsa nélkül. Azt, aki másképpen cselekszik és helyezkedik el vagy az elöljáró parancsa nélkül megáll, meg kell büntetni.” olvashatjuk a vezér intelmeit.

A szekérvárral való támadó forma abból állott, hogy a harcosokkal megrakott szekerek, két-két kocsival arcban, két sorban alakultak, melyek között a gyalogság állott fel. A lövegek a kocsisorok között arcban nyertek alkalmazást, az összeütközésnél erős löveg tűzet tartottak fenn, miközben a gyalogcsapatok a lövegek mellett csoportosultak harchoz. A lovasság a szekérvár oldalait biztosította és magát az ellenséget is oldalazó támadással nyugtalanította. A bevezető harc alatt a hátul levő kocsik feltartóztatás nélkül tovább nyomultak előre és az arcban lekötött ellenséget mindkét oldalt körülkeríteni igyekeztek.

A tüzérséget Zsiska azáltal tökéletesítette, hogy számára célszerűbb állványokat szerkesztett, az űrméretet kisebbítette, miáltal lövegeit mozgékonyabbakká és tábori használatra alkalmasabbá tette.

images.jpgDe térjünk át a Hunyadi korszakra, mivel számunkra fontosabb tényező Griska magyarországi tevékenysége, Jan Griska a magyar földön a felvidék kapitánya  címet kapta meg a királynétól, több várost, várat szerzett meg, melyek közül sokat át alakíttatott serege számára. Ennek ékes példája Szepes vára, ahol a mai napig megmaradt az alsóvár, melyben a kezdeti kör alakú lakótorony köré épült ki a szekérvár, majd később a kőfalak. Girska, Hunyadi János halála után és annak fia Mátyás király hatalmának megszilárdulása között egyeduralkodóvá nőtte ki magát a felvidéken. Azonban Mátyás egyrészt hallgatva a tanácsadóira, és belátva saját maga is külföldi hadakozásait egy nyugtalanító ellenséggel a háta mögött nem folytathat. E miatt Mátyás március 27-én és 29-én kelt leveleiben panaszt tesz Podiebrad (későbbi apósa) előtt Giskra és rabló hadai ellen s egyszersmind felszólítja, hogy az ellenük megindítandó háború céljaira, általa megtérítendő költségek mellett, 500 cseh zsoldos lovast fogadjon fel egy arra alkalmas kapitány vezetése alatt.

Még mielőtt ez a had megérkezett volna, Mátyás megtudta, hogy Giskra épp Lengyelországban van, hogy Kázmér királyt a magyar trón elfoglalására unszolja, ám ő ennek nem tett eleget (bár később mégis megpróbálkozott ezzel).

Mátyás e közben, Rozgonyi Sebestyén főlovászmestert Felső-Magyarország kapitányává kinevezte, megfelelő sereg gyűjtésével bízta meg és április 11-én(1458) útnak indította a cseh rablók ellen. Egyúttal a felföldi városokhoz is felhívást intézett, hogy az említett kapitányt egész erejükkel támogassák. Rozgonyi Egerben, Héderváry László püspök bandériumával egyesülve, mindenekelőtt Vadna megvívását tűzte ki célul. A még teljesen el nem készült erősség körülzárását az egri püspök vállalta magára, míg Rozgonyi a vár alatt tanyázó cseh csapatot támadta meg. Ennek parancsnoka, Valgata, rövid ellenállás után a túlerővel szemben felvett küzdelmet feladni kénytelen volt és csakhamar a vár védő falai mögé húzódott vissza. Itt ráébred arra, hogy az új, még teljesen el nem készült várfalak nem védik meg a királyi sereg ellen, ezért kitör a várból és nem kis veszteséggel keresztülvágja magát a magyar körülzáró seregen s Galgóc alá húzódik vissza, egyúttal az ott tanyázó Komorovszkyval egyesül. A csak csekélyszámú védők által megszállva maradt Vadnát, Héderváry László háromórai szívós küzdelem után beveszi s azután a csehek közül hetet kivégeztet, a többieket pedig foglyul ejti.

Ezek után a két magyar vezér Galgócvára ellen vezeti a seregét, de a csehek a még szintén teljesen el nem készült vár falaiban nem bíznak, ezért nem várják meg a magyarok odaérkezését, hanem a Rima völgyén fölfelé Szécs felé vonultak el. Itt Héderváry 700 főnyi lovasból álló elővédével április 24-én utolérte őket, nyomban rohamot intézett ellenük, s mialatt Rozgonyi is megérkezik lovasságból és gyalogságból álló főcsapatával, azt több csoportba osztva, az ellenség oldalába irányítja. A siker teljes volt, a csehek egy része felkoncolták, 250 – köztük Valgata is – fogságba került, a megfutamodottak legnagyobb részét a rablásaik miatt felbőszült nép verte agyon és csak kevésnek sikerült Komorovszky vezetése alatt megmenekülnie.

Ez a fényes siker után a környékbeli lakosságból, 5000 kereszttel ellátott fegyveres paraszt csatlakozott május 19-én Rozgonyi és Héderváry csapataihoz. Majd nemsokára Magyar Balázs is megérkezett egy jobbára borsodi és abaujvári parasztokból álló királyi csapattal, a megerősödött sereg, megindult Kassa felé, s itt a várostól délnyugatra elfolyó Miszla völgyében újonnan épített Mislyét (alighanem a későbbi Miszlókát) fogták ostrom alá. Ez az erősség mindjárt az első rohamra megadja magát, amelynek 400 főből álló védőket irgalom nélkül felkoncolták.

Mislye elfoglalása után,  Gálszécsre s ennek megvétele után Sáros Patakra indult a magyar sereg, ahol Telefúz és Axamit parancsnoksága alatt 2000 gyalogos és 500 lovas tanyázott. A két sereg a várostól északkeletre fekvő Ardó és Botkő között a Bodrog mentén ütközött össze. A csehek egy ideig szívósan tartották magukat, de a túlerővel szemben végül megfutamodnak. 600 cseh, köztük Axamit holtteste marad a csatatéren, 200 pedig fogságba került, akiket Rozgonyi Valgatával együtt Budára küldött a királyhoz.  A cseh sereg többi része szétszaladt, de a környék népe sokat agyonvert közülük, csak Telefúznak sikerült 200 gyalogossal és 14 lovassal megmenekülnie, egyenest Sáros várába menekültek. Az egri püspök ide is követte őt, útközben Jászó megszállására adott parancsot. Az itteni várnagy, Uderszky, látva, hogy itt nem tarthatja magát, a berzevicei várba vonult vissza, mire Jászó másnap megadta magát. Ugyanezt tette nemsokára Sáros is, mire a magyar sereg Berzevice alá vonult, amelyet útközben Uderszky már szintén elhagyott. Ezt a várat Rozgonyi 400 forinton vette meg az ott visszamaradt csehektől, mely összegnek megtérítése ellenében az Berzeviczi Istvánnak adott át, kit a király utóbb oda várnagynak nevezett ki.

Giskra csakhamar megbánta tettét, mert látva a fiatal király tetterejét, attól tartott, hogy a Felvidéken bitorolt remek szép birtokait hamarosan elveszítheti. Kedvetlenül tért vissza a Felvidékre, ahol kapitányainak vereségéről tudomást szerezve, hajlandónak mutatkozott előbb fegyverszünet, majd Podiebradközvetítése mellett állandó béke megkötésére is. 1462-ben végleg sikerül Mátyásnak a cseh vezért a maga oldalára állítani, és a délvidéki birtokokért cserébe a felvidéket uralma alá vonni. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy Mátyás elvette Podiebrád lányát, Kunigundát (Katalint), ezért már a Cseh kormányzónak érdeke lett leánya országának megvédése.  Giskra megkapta a Maros-vidéki Arad, és Zaránd vármegyéket, mint királyi főispán, valamint Solymos és Lippa királyi várakat, 150 nehézpáncélos lovasára zsoldot. Később feleségül vette Guthi Országh János leányát, aki Mihály Nádor unokahúga volt, vagyis benősült a királyi udvarba, közel tiz éven át szolgálta Mátyás a délvidéken. Részt vett az 1462 májusában a török elleni harcokban, majd a Moldva ellen indított hadjáratban (saját zászlója alatt), 1463-ban Jajce ostrománál, valamint 1465-ben a szlavón hadjáratban. 1466-ban a Száváig vonult a királlyal, és 1466-67 telén elfoglalta a cseh Jan Sevhla (egykori bajtársa) várát, Kosztolányt a király parancsára. Az erdélyi lázadás során, a király pártján maradt, és 1467 decemberében megvédte a király a Moldvabányai csatában. 1468 tavaszán követként a sztambuli udvarban tárgyalt, eredményesen a béke érdekében, és harcolt a cseh hadjáratban Podiebrád ellen. 1471-ben halt meg egyesek szerint több mint hetven évesen, gyermeke nem volt, birtoka visszaszállt a királyra. Vagyis lehet mégis Zsizska, nem halt meg pestisben, de a vereség elől Magyarországra szaladt, Giskra (Jiskra) néven egy és ugyanazon személyről írnak a régi oklevelek?

 



Tesztelve Chrome 40.0, utolsó módosítás: 2015-3-31 20:36