Infobox



Oldal letöltve: 1
Eddigi látogatók: 1
A mai oldalletöltés: 0
A mai látogatók: 0

Szponzoraink:
Füzérért Alapítvány Nimród vadászbolt Sátoraljaújhely - Fazekas László vállalkozó Észak-Magyarországi Hadtörténeti Egyesület Abaúj Várvitézei Abaújvár Jövőjéért Egyesület Hercegkút község önkormányzata Erdélyi Kutatócsoport Egyesület Magyar Tartalékosok Országos Szövetsége B-A-Z Megyei Szervezete M.kir.106. Honvéd Tüzér Üteg Zemplén Térségi Katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség Füzéri Várgondnokság


Hadtörténelmi írások

Őseink kronológiája

 

830              A forrásokban megjelennek, majd rendszeressé válnak a bizonyosan magyarokról szóló írások.

838                    A magyarok az Al-Dunánál, a Déli-Kárpátok előterében harcolnak.

860                    Konstantin szerzetes a Krím félsziget táján magyarokkal találkozik.

880                    Mohamedán utazóktól származó értesülés szerint a magyarok nomád életmódot folytatnak, két fejedelem uralma alatt élnek, melyek egyikét az isteni tisztelettel övezett szakrális uralkodót kendének, a másikat – aki a hadakat vezeti – gyulának hívják.

881                    Szvatopluk morva fejedelmet magyar és kabar haderő segíti a keleti frankokkal vívott háborúban.

892                    A magyarok a keleti frankok szövetségeseként Szvatopluk morva fejedelem területeit dúlják a Kárát-medencében.

894-895                          A magyarok a bizánci szövetségben bolgár területen Simeon cár csapatai ellen harcolnak. A bolgárok Bizánccal békét kötve a besenyőket szövetségesül hívva a magyarok ellen támadnak.

895                                A magyar törzsek vereséget szenvednek előbb a bolgároktól, majd a besenyőktől, elhagyják Etelközt és a Kárpát-medencébe költöznek (első honfoglalás, egyesek szerint visszafoglalás), elfoglalják a Dunától keletre és északra eső részeket.

899                                Magyar hadjárat észak-itáliai területek ellen

 

900          Az Itáliából visszatérő magyarok elfoglalják Pannóniát, a Kárpát medence észak-nyugati részét (honfoglalás második szakasza)

902-970             Magyarok hadjáratai az európai fejedelemségek, királyságok ellen, többnyire „zsoldosként”, váltakozó sikerekkel.

902                    A bajorok egy lakoma során meggyilkolják Kusál (Kurszán) – gyulát.

903                    Elkészül VI. Bölcs Leó bizánci császár „Taktika” című munkája, mely a magyarokat türköknek nevezi.

907                    Árpád fejedelem (Kende) halála.

970          A kijevi fejedelemséggel szövetségben indított háború során vereség a bizánciaktól, ezzel befejeződik a kalandozások korszaka.

970          Taksony nagyfejedelmet fia Géza követi a nagyfejedelmi méltóságban.

972          A nyugati egyház első térítési kísérletei, Géza és családja megkeresztelkedik.

973          Rendeződik a magyar-német viszony.

980 körül           Megszületik Vajk (a későbbi I. szent István)

995          István eljegyzi Gizellát a német IV. Henrik herceg nővérével.

997          Géza fejdelem halála, Koppány lázadása és veresége Géza nagyfejedelem fiától-Istvántól.

1000.december 25. előtt                 II. Szilveszter pápa - III. Ottó német-római császár egyetértésével -  királyi koronát küld István fejdelem számára annak Rómába küldött követe, Asztrik apát útján.

 

 

Őseink lakhelye

 

            A jurta könnyen fűthető télen, a füst nem az ablakán, hanem a tetején távozik, hőszigetelése és átlevegőzése egyszerre működik.
Kupola alakú formája a hő visszasugárzását szolgálja, miközben a legnagyobb térfogat a legkisebb kisugárzó felülettel (félgömb) elve érvényesül.

           

 

A jurta kör alakban felállított rácsos fala a (kerege) tartotta a tetőlécekkel középre igazított kerek kör alakú füstnyílást, amit építéskor az "istenfának" nevezett villás  rúd tartott. A "kerege" köré szorosra feszített kötél biztosította, hogy a jurta az "istenfa" kivétele után nem rogyott össze. A vándorló nomádok hite szerint a jurta küszöbére tilos volt lépni, mert a küszöb alatt alvó házi istenek (szellemek) felébredtek és bajt hoztak a családra. A jurtában az ajtóval szemben a helyezkedett el a családfő, s kétoldalt külön-külön a férfi s női oldal.
A jurtán belül az ajtóval szemben a családfő és feleségének helye a főhely, ettől szimmetrikusan a bejárat felé haladva a helyet foglalók rangja szimbolikusan csökken. A szívesen látott vendég ugyanakkor a családfő közvetlen környezetében foglal helyet.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Őseink harcmodorra

 

A magyarok harcmodora különleges volt, főleg rajtaütésszerű támadások jellemezték, amelyek mégis alaposan megtervezett akciók voltak. Először kisebb egységekben pusztítottak, azután egyesítették csapataikat, a fő cél az ellenség fellázítása volt, mivel a nehézlovas seregek így legyőzhetők. A magyarok gyakran alkalmaztak cselt: a harcvonal középső részén menekülést színleltek, eközben a szélek a helyükön maradtak. Az üldözők szétszóródtak, a hátrafelé nyilazó magyarok pedig a hátulról támadó seregek segítségével legyőzték az ellenséget. A honfoglaló magyar könnyűlovasság, ha támadt, ezt egymást szabályos időközökben követő rohamhullámokban, széles arcvonalban tette. Kétféle rohama volt: az úgynevezett felpuhító támadás és a közelharc-roham. A felpuhító támadás egyetlen fegyvere a nagy horderejű íj volt.  Az íjak alapanyaga  rugalmas fa (talán nagyobbrészt nyír) volt. Halenyvvel ragasztották rá a csontmerevítéseket, hogy az íjat és a nyilakat - az enyv miatt - az esőtől óvják, tegezekben tartották. A nyílhegyeket kovácsok készítették. Néhány száz métert vágtatva egy lovas 4-6 nyilat tudott kilőni. (A lovakat irányítani nem kellett: kürtjelek alapján tájékozódtak.

"A honfoglaló magyarság olyan háziállatfajtákat hozott magával, amelyek a vándorlást, az állandó legeltetést, általában az extenzív tartást jól bírják. ... A magyarság legmegbecsültebb háziállata a ló, amit az is mutat, hogy a honfoglaló magyar harcos mellé a ló fejét és négy lábát temették el, és sok esetben a nyergét is a sírba helyezték. Ezek a lovak alacsony marmagasságúak, viszonylag kis fejűek, acélos inúak, az éhséget, fáradságot jól tűrték."). A ló szerszámozását a nyergen kívül kantár, zabla és gyeplő egészítette ki. Honfoglaló eleink lovasversenyeket is rendeztek; ilyenekre ünnepekkor, születés, házasságkötés és halotti tor alkalmából került sor. (Az erős, hajlékony és szinte elszakíthatatlan lószőrből sok hasznos tárgyat - fék, kötél, ostor, béklyó - fontak, de gyűrűket, nyakékeket, függőket is készítettek belőle.) Komoly harci eszköznek számított a IX. században a parittya, a közelharcban pedig a szablya és a balta (ez utóbbit a bőrpáncél vagy bőrpajzs átütésére használták).

 

 

 

Őseink lova

 

A nomád életmódot folytató magyarság egyik legfontosabb állata a ló, nem csak harchoz, hanem kultikus célokra is használták (fehér ló mondája). A mai lovakhoz hasonlítva persze ezek a lovak inkább lennének öszvérek, mint harci mének, de a sztyeppei életmódhoz tökéletesen megfeleltek. A mára már kihalt lófajta neve a TARPÁN volt, ezeket a lovakat a belső-ázsiai pusztákról hozták magukkal.

A Tarpán közeli rokona a kazahok által még ma is használt TAKIKAT-nak, ez ló kicsi, feje testéhez képest nagy volt, ennek ellenére szívósságban kitartásban felülmúlhatatlan. A kazakok ma is 50-60 km-es versenyeket rendeznek velük!

Ha ez így volt őseink idejében, nem csoda, ha az Árpád házi királyok idejében többször is ló kiviteli tilalom volt.

  kazaklo

 

 

Őseink viselete

 

 

A férfiak borotválták koponyájukat, gyakori volt a szakáll. A szem- és hajszínt illetőleg "se nem szőke, se nem barna az igazi magyarfajta."Fejükre keleti jellegű csúcsos sisakot húztak, amelyről valószínűleg arc- és nyakvédő páncélszövet csüngött le. Voltak csúcsos süvegek, melyeknek prémes - néha lehajtható - szegélyük volt. Csúcsuktól ívesen fedték a fejet, úgy, hogy a kardcsapásokat kipenderítették irányukból. Lehet, hogy a fém és a prémes sisakokat egyesítették. Azt nem tudjuk, hogy a sisak alatt lekötötték-e a hajat, de az kiderül az ábrázolásokból, hogy a férfiak csak a tarkó alatt hagytak hajat, s azt varkocsba fogva viselték. Feltételezhető, hogy a varkocsok  számának -1, 2 vagy 3 - is rangjelző szerepe lehetett, vagy törzsenként változott. A sisak levétele az önkéntes meghódolás jelképe volt. Alsóruhájuk len- vagy kendervászonból készült, magas, merev nyakú ing lehetett, melyhez buggyos alsónadrágot vettek. A honfoglaló magyar férfiak ruházata egyszerűbb volt a nőkénél. A viselet legfontosabb darabja a kaftán, vagy köntös (ennek a felsőruhának eredeti neve nem maradt ránk) feltételezhető, hogy ez a ruhadarab gomb nélkül, vagy csak néhány gombbal záródó felsőruha lehetett. A kaftán két szárnya elöl úgy hajlott egymásra, hogy a jobb oldali szárny volt felül. A kaftánt övvel fogták össze, melyet veretekkel díszítettek. Az öv a magyar viseletben a szabadság jelképe volt, fogságba eséskor ezt vették le először (utána a sapkát), jelezve, hogy megadják magukat. A másik szempont, amiért az övnek olyan nagy jelentőséget tulajdonítottak, hogy minden használati tárgyat erre akasztottak. Az övnek rangjelző szerep is jutott. Az előkelők kaftánját arany-, vagy aranyozott ezüstöv fogta össze.

 Erről csüngött le a tarsoly, a kés, a szablya, az íj, a tegez és a zempléni ásatások során az egyik sírban egy palmettás aranyozott ezüst ivócsészét is találtak. Álmos övéről például arany peremű ivókürt függ(ez fejedelmi jelvény volt). A vállon, mellkason nem hordtak díszeket, minden az övön alulra került, mert azok akadályozták volna a lóról hátrafelé való nyilazást.

A honfoglaló magyar férfiak övének jobb oldalán függött a bőrtarsoly. Ebben őrizték a tűzgyújtáshoz használt acélt, kovát és taplót. Lábukon puha talpú bőrcsizmát viseltek, mely - a nőkével ellentétben - nem volt díszített. A fémtárgyakat vasból, bronzból, vörösrézből, ezüstből és aranyból készítették. Gyakorta aranyozták az ezüstöt, illetve a bronzot vagy vörösrezet. A kisebb jelentőségű darabokat öntéssel, préseléssel készítették, az igényesebbeket domborították, poncoló tűvel alakították. Valószínűleg ismerték a drágakő befoglalást.

A honfoglaló magyar nők is  a feltételezések szerint felsőruhaként kaftánt viselhettek. A kaftán díszítésére préselt ezüst korongokat vagy nagyméretű csüngős vereteket használtak. A női viseletben az öv valószínűleg nem bírt akkora jelentőséggel, mint a férfiakéban. Rendszerint sarkára fordított négyszögletes veretekből álltak, amelyekről levél alakú, nagyméretű csüngők függtek. Késüket akasztották rá.

Közismert az elképzelés, miszerint a  nők - életkoruktól és családi állapotuktól függően – fejükön pártát vagy főkötőt hordtak. A párta valószínűleg a hajadonság jelképe volt, asszonyok már nem hordhatták.

Fülbevalót a nők és a férfiak egyaránt viseltek. Néha egy fülbevaló pár egyik darabját az asszony, a másikat a férje viselte, de a díszesebb a nőknek jutott. Jellegzetesek a sorban csüngő, bogyós díszű fülbevalók, de vannak nagyobb, díszített korongok és félhold alakú, áttört és granulációval díszített arany fülbevalók is. Az ujjakon egyszerűbb gyűrűket hordtak

 

 

 

 

Őseink konyhája

 

           

            Az ételek elkészítése kapcsolódott hit világunkhoz és a táltos által elkészített és bemutatott áldozati étel fő célja a kommunikáció és a harmónia megteremtése a résztvevők, az ősök szellemei és az égi erők között. Jelképesen az áldozati étkezés, közös ima (akár csak ma a katolikus hit világban), közös áldózás (úrvacsora), melyen keresztül a résztvevők kérik az ősök és az ég ura segítségét.

            A magyarság kultúrájának, lelkivilágának, viselkedésének, ünnepeinek és mindennapjainak jelképei:

·        A világfa szimbolikája

·        A táltos szerepe

·        Harmónia az öt alapelem között (föld, víz, tűz, fa, fém)

·        Harmónia a világmindenség szintjei között

·        Harmónia a földi élővilágban

·        Harmónia az öt alap íz között (édes, savanyú, sós, keserű, csípős)

Őseink konyhája hagyomány- és természettisztelő volt, azok az alapanyagok, melyeknek szimbolikai jelentése és ízhatása fontos volt számukra, kötelezően szerepeltek föztjeikban.

Ilyen volt pld. a vöröshagyma, mely a földalatti világot, és a táltos révülést szimbolizálta izével, és réteges összetétele. Ezen kívül a káposzta, a fokhagyma, sárgarépa, fehérrépa (petrezselyem), torma, tárkony, kakukkfű, és csombor a friss alapanyagok közé tartozott. A legjobban értékelt kincset érő fűszerek pedig a bors, gyömbér, sáfrány, és fahéj voltak.

A használatuk során nem a mennyiség, hanem a harmónia volt fontos, ez vonatkozott az ízek összehangolására, és a szimbolikus jelentésekre is.

Hun üstökAz elkészítés alapján leveseket - hosszú levű (gulyás jellegű); rövid levű (pörköltös jellegű), töltött húsokat, töltött tésztákat, töltött zöldségeket, nyárson vagy roston, vagy kemencében elkészített húsokat, kenyereket, tésztákat, zöldségeket, tejtermékeket különböztetünk meg.

A leves félék elkészítéséhez un. Hun üstöt használtak

Állatok közül az első helyen volt, a szarvas (agancsai a világfát, és a hajnali változást jelképezte), és a ló (lovas nomád életmódjuk szimbolikája), áldozati ételeiket mégis legtöbbször Juhból készítették. Majd a rangsor a marha, és a hal követte, a többi állatfajta csak ezek után következett.

Növények közül a rangsort az égi világgal kapcsolatba hozható növények, azok virágai termései, levelei vezették, őket követte a földi világ növényei (kalászosok), majd a föld alatti (hagyma, ehető gyökerek)zárta a sort.

Természetesen nem maradhatott el a bor, valamint a kumisz (erjesztett kancatej) melyet őseink már Ázsiában megismertek és kultúránk szerves részévé vált. A magyarság volt az mely a tejből készített termékeket (túró, tejföl, stb.) megismertette Európával, de a kumisz nem csak egy ital volt, hanem kultikus jelentősége volt, ezzel szentelték meg a tisztségébe lépő fejedelmet, a harcba induló vezéreket, az áldozati állatokat, szent helyeiket. A bor a világfa jelképrendszerének egyik isteni és táltos képességű itala volt, ezért a hit világ fontos eleme volt (vérszerződés), a szőlőszem átalakulása borrá jelképezte a táltos beavatást, valamint megszentelte az áldozati ételt.

A magyar fűszerkeverék alapelemei:

1.      1/1 rész zöldhagyma szárával, vagy vöröshagyma

2.      1/1 rész zöld fokhagyma szárával

3.      ¼ rész zöld uborka

4.      ¼ rész gyömbér

5.     1/6 rész zöld citromhéj

6.     1/6 rész friss tárkony

7.      1/6 rész friss kakukkfű

8.      1/6 rész tündérfű

9.      1/6 rész friss parajlevél (spenót)

 

 

 



Tesztelve Chrome 40.0, utolsó módosítás: 2015-3-31 20:36