Infobox



Oldal letöltve: 1
Eddigi látogatók: 1
A mai oldalletöltés: 0
A mai látogatók: 0

Szponzoraink:
Füzérért Alapítvány Nimród vadászbolt Sátoraljaújhely - Fazekas László vállalkozó Észak-Magyarországi Hadtörténeti Egyesület Abaúj Várvitézei Abaújvár Jövőjéért Egyesület Hercegkút község önkormányzata Erdélyi Kutatócsoport Egyesület Magyar Tartalékosok Országos Szövetsége B-A-Z Megyei Szervezete M.kir.106. Honvéd Tüzér Üteg Zemplén Térségi Katasztrófa és Polgári Védelmi Szövetség Füzéri Várgondnokság


Kultúra

 

Karácsony és új év

 

 

 

Karácsony előtt kilenc nappal kezdődött a szentcsalád járás. Minden este más-más családhoz vittük a szentcsalád képet és mindig az vitte tovább a kezében a következőhöz, akinél volt előző este a kép. Azzal a kérdéssel mentük a következő házba, hogy adnak-e szállást a szent családnak. A válasz igen volt.

Megkezdődött a kilenced. Imádkoztunk, énekeltünk. A feldíszített asztalon volt a kép, középen, kb. egy óra hosszat imádkoztunk más-más háznál minden este. Azután mentünk haza a gyerekkel együtt a nagy hóban, gyertyával vagy lámpással. Örültek a gyerekek nagyon, élvezték, alig várták, hogy este legyen, hogy újból mehessenek, Vilia előtti este fejeztük be.

 

Ahol befejeztük, ott maradt egy évig a kép és következő évben karácsony előtt ott kezdődött.

Ezt a kilencedet az egész faluban tartották, kilenc házanként. Sajnos ez ma már nincs így.

Nagyon vártuk a karácsony estét, egész nap nagy volt a készülődés, takarítás. Este a lányok sepregettek és nagy kíváncsisággal vitték ki a szemetet és figyelték, hogy merről hallatszik kutyaugatás, mert arra fogják vinni, mint menyasszonyt. A gyerekek nagyon várták a szentestét, hogy mit hoz a karácsonyfa alá a Jézuska. Az asztalon állt, vagy a gerendáról függött le a karácsonyfa. Az abrosz alatt volt a termésből búza, árpa, zab, gabona, kukorica. Ez szokás volt a gazdálkodó embereknél azért, hogy jövőre bőven legyen belőle.

Külön asztalnál volt a vacsora. Mielőtt a vacsora megkezdődött volna, vittek ki a jószágnak a száraz gubából. Tenyeréből etette vele a gazda a jószágait.

A vacsora gombaleves volt kolbásszal és mézes mákos guba.

Estétől jöttek a kántálók. Jött egy csapat cigányasszony gyerekekkel, jöttek cigányemberek is muzsikálva. Megálltak az ablak alatt a gangon és megkérdezték: „Szabad az Istent dicsérni?” „Szabad” volt a válasz.

Apám beengedte őket az előszobába és ott elkezdték énekelni teljes erőből:

 

„ Nyisd meg Uram, nyisd meg mennyország kapudat

  Kapud előtt vagyon egy aranyos karszék,

  Abban ül, abban ül asszonyunk Mária.

  Mária, Mária Istennek szent anyja.”

 

Az ének után köszöntő következett:

 

„Adjon az Isten több Karácsony napokat elérni.

 Nem olyan szomorút, hanem örvendetesebbet.

 Bő bort, búzát, békességet, atyafi szeretetet,

 Hóttunk után az örök üdvösséget.

 Ezt kívánjuk az egész család népének!”

 

 

Édesapám hozta a demizsont és töltötte a bort, Édesanyám hozta a diósokat, mákosokat, túróslángosokat. Az asszonyok a kötényükbe kapták, a gyerekek a kezükbe.

Közben be-benéztek a szobába a karácsonyfára és elkezdték dicsérni:

 

 

 

 

 

„Halljak meg Miklós bácsi, de szép karácsonyfájuk van.

  Az egész faluba nem láttam még ilyen szépet!”

 

A hatás természetesen nem maradt el, Édesapám töltött még a demizsonból.

 

 

 

A karácsonyfára rá volt akasztva piros alma, dió /ami aranyporral volt bekenve/, szaloncukor. Ez úgy készült, hogy a nővérem Mari szakácsnő volt Schudikéknál és ott minden évben kapott ajándékot. Az ajándékhoz kapott szaloncukrot is, aminek a papírját mindig megőriztük és következő évben kockacukorral vagy faragott krumpli darabbal töltöttük meg, így lett a fán szaloncukor is.

 

Rokonok, barátok is jöttek és közösen ünnepeltünk, majd együtt mentük az éjféli misére.

A betlehemesek bevonulásával kezdődött a mise. A „sztari”, az öreg leült a templom lépcsőjére és ott várta meg a mise végét. Ahogy jöttek ki a legények és a lányok, két oldalra

osztogatta a fabaltájával a verést. Aki megrángatta a gombostűkkel teletűzdelt, hosszú piros orrát, az külön adagot is kapott a verésből. Vagy aki nem adott neki pénzt „Jézuskának bocskorkára” az is kapott rendesen a fabaltával.                                                         

  (fotó: füzéri betlehemesek 2008-ban)

/Természetesen  ezért nem sértődött meg senki és senki nem is sérült meg./Atemplomból kijövő emberek megálltak és nagy derültségek közepette nézték a „műsort”.

 

Újévkor szintén jöttek a cigányasszonyok újévet köszönteni és hoztak magukkal egy fiúgyereket, aki szerencsét jelentett a háznak, mert azt tartották, hogy azon az éven a tehén így bikaborjút fog elleni.

Közösen mondták a köszöntőt:

 

„Adjon Isten minden jót,

Öt-hat tyúkot, jó tojót.

Hízott disznót, szalonnát,

Tele pincét, kamarát,

Hogy gond ne bántsa a gazdát

Az újesztendőben!

 

Boldog újévet kívánok!”

 

 

Természetesen megint bor és sütemény következett, a gyerekeknek pénz cukorkára.

 

 

Így ünnepeltük a karácsonyt és az újévet az 1940-es, 50-es években.

özv. Laczkó Miklósné történetét Laczkó Ildikó jegyezte le.



Tesztelve Chrome 40.0, utolsó módosítás: 2015-3-31 20:36