Füzér története

Füzér az egykori Abaúj-Torna vármegye területén található, ma már határközség. A települést nyugat-kelet irányban határoló hegyek gerincén húzódik a Magyarországot és Szlovákiát elválasztó – ma már csak jelképes – határsáv. Történelme elsősorban a falu fölött magasodó, ma már egyre inkább szépülő vár sorsáról szólt, kevésbe a hegy lábánál található településről.

Jelen írásom ezért nem a várról szól, hisz azt nálam tanultabb emberek számtalanszor feldolgozták, megírták. Közben a település ugyancsak érdekes története fölött mindig elsiklottak, vagy csak megemlítették.

A vár első említése az 1264-ben keltezett oklevélben történik meg, de egy várat vagy egy templomot felépíteni emberi erőre volt szükség. Ezért feltételezem, hogy a település annak szerkezeti képe már a várépítése előtt kialakult. Persze nem a mai formájában, házak vagy lakosság számában. A mai település kép még a száz évvel ezelőttihez sem hasonló nem hogy a 1200-as évekhez. A mai falu központ a Bisó patak medréhez és a hegyek lábához igazodik, az általános településkép szerint a központ az évszázadok alatt nem került át, hanem a fokozatosan bővülő falu kifele terjeszkedett. Az első házak építéséhez sok fát termeltek ki az első itt letelepedők, mivel a kőházak sokkal később jelennek meg. Tehát sűrű fákkal borított hegyvidék jellemezhette a tájat. Az István király korában kiadott templom építési rendelkezés alapján épülhetett a Füzéri Római Katolikus templom ( a református évszázadokkal később épül meg), ez viszont kőből épült, de csak a későbbi korokban alakul ki a ma ismert formája.

Ma is tudjuk, hogy a termőföldünk nem alkalmas jó minőségű magvas termények termesztésére, erre a ma Pálháza nevét viselő város és Sátoraljaújhely közötti terület sokkal alkalmasabb. Ezért szegényes mezőgazdasági termelés folyhatott. A valamikor itt élt szláv népek vagy avar népek kinek hogy tetszik melyik is élhetet itt (ez ügyben régészeti feltárás nem volt), elsősorban az erdőből élhetet. ma már furcsán hangzik, de a patak vize képes volt vízimalom meghajtására. A vízimalom szó esetén elsőre magvak őrlésére alkalmas építmény ugrik be az embereknek, de ilyen malmok voltak a fa feldolgozás céljából használtak is.

Tehát megállapítom persze csak szerényen, egykori őseink nagy eséllyel állatartással, erdő műveléssel, esetleg kisebb kézműves tevékenységgel tengették szerény napjaikat.

E rövid bevezető után vágjunk bele a történetünkbe. Hogy nézhetett ki maga a falu? A Honfoglalás korából ismert jurta sátras megoldás nagy eséllyel itt is lehetett, de feltétezve azt hogy a már említett – szláv, avar – első telepesek már itt voltak őseink beérkeztekor azt gondolom a talaj adottságok miatt inkább szavaznék az alapozás nélküli faházakra. Volt-e vajon a mai értelembe vett utcakép? A mai kutatások mint fentebb említettem egy fajta falu közép létezett, valószínűleg egy faluvezető háza adta a magot, majd a templom lett a központ megépülése után.