Tisztelt megemlékezők!

„Katonának sem könnyű a búcsú. A katona is csak ember, az embernek pedig szíve van! A családtól búcsút venni, nagyon szívbe és torokba markoló kellemetlenség. A keménység ebben a pillanatban nem használ sokat! A könnyek csak előtörnek egyszerű oknál fogva – mert bizonytalan időre otthagyjuk a családot, amely eddig mindenünk volt. Több mint mindenünk: életünk célja” idézet Legaza János tábornok naplójából 1942 nyarán.

Immár 101 éve annak, hogy törvénybe iktatták, hogy Magyarországon a katonai és civil hősökre történő megemlékezés napja május utolsó vasárnapja. A magyar történelem több mint ezer éve alatt számtalan hősünk volt, számosnak állítottak névtelen és névvel jelzett hősi emlékműveket. Itt Sárospatakon több is van, egy az első és kettő a második világháború, valamint egy az 56-os forradalomra emlékeztető emlékmű is örök emléket állít a háborúk, forradalmak dicsőségének és borzalmainak. Természetesen nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Rákóci-szabadságharcot, és az 1848-49 évi szabadságharcot sem, még akkor sem, ha ezen harcokból pontos nevekkel, adatokkal nem is rendelkezünk.

Sárospatak mindig megfizette, amit a haza megkövetelt, talán többet is. Az első világháborúban, 104 fő, a második világháborúban 65 fő, hősi halottat számláltunk meg, eddig. A második világháborúban a Sárospataki járásból 708 fő került hadifogságba katonák és civilek.

De ne felejtkezzünk meg az 1944 évi harcok során itt hősi halált halt 75 fő magyar katonáról sem. Ebben a térségben összesen 453 fő ismert, és számtalan ismeretlen magyar hős katona alussza örök álmát jelzett és jeltelen sírokban az itt zajló 1944 évi harcok következtében.

Férfiak és nők, gyermekek és apák, akik kötelességüket tették és elszenvedték a győztesek haragját, gyűlöletét. Szenvedtek, sírtak és vágyták, hogy túléljenek mindent mit a háború rájuk zúdított. Féltek, de mégis hittek abban, hogy túlélhetik.
Harcolni és hősé válni? Talán akarták talán nem. Volt választásuk? Aki azt mondja igen, az nem élt abban a korban. Ma mikor békében élünk, de a háborúk árnyékában, vajon milyen döntést hoznánk. Feláldoznánk magunkat a nemzetért? A válasz mindenkiben ott rejlik. Én Remélem erre sosem kerül sor. Ők nem választhattak, ezért a mi feladatunk mindazoknak, akik ma itt vannak velünk, és mindazoknak is akik ma nincsenek itt, hogy emléküket őrizzük, sírjaikat gondozzuk.

Talán néhányan emlékeznek arra, hogy három évvel ezelőtt itt álltam önök előtt és arról beszéltem, hogy fontos, hogy mi civilek összefogjunk együtt tegyünk hőseinkért, én még mindig hiszek benne. Hiszek önökben, hogy nem feledik el hőseinket, édesapjukat, édesanyjukat, rokonaikat, az ismert és ismeretlen szomszédokat, akik azért is harcoltak, hogy nemzetünk fennmaradjon, ma itt állhassunk és emlékezzünk rájuk.

Az elmúlt évben nem messze innen Erdőhorvátiban Lengyeltóti Pál őrmester, és három másik bajtársa hamvait sikerült megtalálni. Lengyeltóti Pált, kedves lánya Klárika néni és családtagjai, jelenlétében temették el Budapesten, katonai díszpompával. Ha látták volna, bánatát felváltotta az öröm és megnyugvás, hogy édesapját méltón eltemethette. Kívánom, hogy még számos hős térhessen haza, és legyen még, aki a családjából megélhesse szeretett apja, nagyapja, dédapja hősi hamvainak hazatértét. Vigyék haza szívükben az itt meggyújtott mécsesek lángját, az elhelyezett koszorúk emlékképét, őrizzék hőseink emlékét.

Végezetül egy levél a frontról apa a fiának:
„Tűrj minden keménységet és nélkülözést, mert a valóságos élet borzasztó kemény. Minél keményebb vagy magaddal szemben, annál könnyebb lesz később az élet. Sok-sok szeretettel: Apuka.”

Köszönöm, hogy meghallgattak.

A XXV. Doni Hősök Emléktúra véget ért. Emlékezzünk hőseinkre!

Az elmúlt 3 nap során 55 km-t tettünk meg 100 fő részvételével. Hagyományainkhoz híven idén is több településen keresztül vezetett utunk. Pusztafalu, Göncruszka, Gönc, Abaújvár, Hollóháza, Füzérkomlós és Füzér településeket érintve fejeztük be emléktúránkat 2025.01.18-án. A túra során 192 m volt a legkisebb és 659 m a legmagasabb tengerszint, amit teljesítettünk.

Szerencsénkre a hó és a hideg is segítségünkre volt az élmény és erőkifejtés a megpróbáltatások elviselésének átélése szempontjából.

A végrehajtás során az egyesületünk hagyományőrzői a M.Kir. 10. Honvéd Határvadász Zászlóalj tagjai, biztosították a korhű megjelenést, kiegészülve a szombati napra a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium hagyományőrző tagjaival. A túra résztvevői voltak a Szikszói, a Sárospataki, és a Sátoraljaújhelyi kadétok, valamint a B-A-Z vármegyei toborzó iroda ht. állományú tagjai, és a csatlakozott civil lakosok térségünkből és az ország különböző pontjairól.

A Zemplén tv, a Szikszó tv, és a Zemplén FM rádió, valamint az Europa rádióban folyamatosan beszámoltak az eseményről, kiegészülve egyesületünk, a Füzéri Hadtörténeti és Helytörténeti Kör facebook oldalán történő képes beszámolóval.

A rendezvényen a Magyar Tüzér Egyesület biztosította a Skoda tip. hegyiágyút a díszlövéshez.

A hagyományőrzők több esetben bemutatták a terepen történő tevékenységet, a településeken pedig biztosították az érdeklődök számára a felszerelés, és technika megtekintését, előadásokat is tartva.

A túra nulladik napján 15-én, éjszaka 15 km megtételével indult az emléktúra hagyományőrzők részvételével, mely során Pusztafaluban mécseseket gyújtottunk hőseink emlékére.

16-án Göncruszka településen, megemlékezéssel majd 17-én a Gönc-Abaújvár közötti 20 km következett már kadétokkal, civilekkel közösen. Abaújváron a református templomban a túra résztvevőinek megáldásával zárult a nap.

17-én a Füzér-Hollóháza, Füzérkomlós-Füzér útvonalon 20 km megtétele után zárult le a túra és megemlékezések sora.

A záró ünnepségen Füzéren, dr. Hörcsik Richárd, térségünk országgyűlési képviselője, és Jásdi Balázs a doni emléktúra egyik alapító tagja mondott ünnepi beszédet. Itt voltak velünk a korábbi emléktúrák védnökei, térségünk lakosai, településünk lakosai.

A Doni Hősök emlékére 3 díszlövéssel tisztelegtünk, a negyedik díszlövés Rózsahegyi Tamás bv ezredes emlékére dördült el ki a térségünkben lelkes támogatója volt a katonai hagyományőrzésnek a hősök emlékének ápolásának, az ötödik lövés pedig az 1944. decemberi harcok során térségünkben hősi halált halt 138 fő emlékére dördült el a hegyi ágyú csövéből.

Emlékeztünk és ünnepeltünk, hisz a hősökre büszkék vagyunk, tisztelettel, és büszkén kell ünnepelnünk őket!

 „Hőseink áldozata őrizze az utókor békéjét!”