A kezdetek
A Füzéri Sportkör 1969-ben alakult, a klub két meghatározó színe a kék-fehér. A csapat megalakítói lelkes helyi sportrajongók (és egy kis hatalmi ráerősítés a központból) voltak, akik az akkori erdészet, illetve Felsőhegyköz Mgtsz. segítségével alakították meg a sportegyesületet.
Tevékenysége a korabeli iratok szerint a kommunista ifjúság nevelés részeként a tömegsport, azon belül elsősorban a sakk, és terem hiányában a szabadidős sportok szervezése, támogatása volt.
Hivatalos nevei
Füzérvári MG. Tsz Sportkör (ügyintéző: Novák Gyula)
Felsőhegyköz MG. Tsz. Sportköre (Füzérkomlós, 1978.03.09.)
Füzér SK (1989-től)
Elnökök
Angyal István 1969 – 1980
Novák Gyula 1980 – 2002
Szakály András 2002 – 2007
Lukács József 2007 – 2017
Rádai Balázs 2017 –
Legnagyobb sikerei
- 2-szeres bajnok 2001/2002 és 2012/2013 bajnokságban
- 4-szeres II. helyezett (2-szer járási II. osztály és megyei III.osztály)
- 5-szörös bajnoki III. helyezés
- 1992-ben a Salgótarján, akkor NBII-s csapata MK mérkőzésen csak 2-1-re tudott nyerni, mely mérkőzésre az országos főtáblán került sor.
- A 90-es években Tanács kupát kétszer nyerte meg, illetve egyszer-egyszer ezüst és bronzérmes volt. Ezeken a szervezett bajnokságban nem szereplő települések indítottak csapatokat.
- A 2003-ban indult Hegyköz kupán egy-egy második, illetve harmadik helyet szerzett.
Az egykori támogatók
A sport fő eleme a labdarúgás mellett a már említett sakk volt, melyet a sportági szövetség Sátoraljaújhelyen lévő vezetői irányítottak bajnoki rendszerben. Az egyesület támogatói elsősorban a névadó termelő szövetkezet volt, mely alapvetően az utazást biztosította számukra az idegenbeli mérkőzésékre. A helyi ÁFÉSZ kisebb nagyobb összegekkel, kérelem alapján támogatta a költségeket, illetve társadalmi munkavégzés keretében a lakosok (például határsáv tisztítással) az általuk fel nem vett pénzét kapta a sportkör.
A 90-es évektől az önkormányzat vált az elsődleges támogatóvá, a TSZ kilépett a névadásból és a támogatásból is.
A 2000-es évektől egyrészt pályázati pénzek egészítettek ki a költségvetést – mivel az önkormányzat önállóan nem volt képes finanszírozni a tevékenységet – másrészt szponzor keresés volt a legfőbb feladata az aktuális vezetőségnek. A járási I. osztály már kötelezte az ifjúsági csapat megszervezését a csapatra, de ugyanakkor a labdarugó mérkőzések rendszeres megjelenése a falu életében már igényt is tartott rá. Miért? A gyerekek számára a vasárnapi mérkőzések hangulata – ahogy rám is – pozitívan hatott.
A gólszerzés öröme vagy a vereség negatív hatása kiegyenlítette egymást, hisz a végén mindenki a kocsmában kötött ki a felnőttek közül. A gyerekek meg újra játszották a mecset a pályán!
Személy szerint én a Tanács kupa keretében játszottam első felnőttek közötti mérkőzéseimet. Bózsvának sarokkal rúgtam gólt, egy napig én voltam Madjer a Porto klasszisa (aki nem tudná 1987 BEK döntő), mi más akartam volna lenni, mint felnőtt labdarúgó a Füzéri csapatban!
A Sportkör vezetői labdarúgó játékvezetőként is tevékenykedtek, és igazából bárki bármelyik sportágban, amire lehetőség volt, falusi szinten részt vehetett. Télen volt Hókarnevál (akkor még igencsak volt hó) szánkóval, sível és forró borral meg teával töltöttük együtt a falu lakóival az ilyen napokat. Szóval márciustól novemberig foci, majd sakk, és Hókarnevál töltötte ki napjait a falu sport szerető lakosainak.
De miért szűnt meg mára ez a sportélet?
Elsősorban a lassan elfogyó lakosságra kellene gondolnunk, de talán a legfőbb oka a vezetési hibák sorozata. Na nem csak helyi szinten, hanem országosan!
A monopol helyzetben lévő szövetség kizsigerelte a településeket, hatalmas pénzeket fizettünk ki (átigazolás díj, sportorvosi díjak, fényképek elkészítése, játékvezetői díjak kifizetése). Amatőr sportként, ha mindezt elengedik, éves szinten több tíz-, a 2000-es évekre több százezer forint(!) maradhatott volna az egyesületeknél.
De menjünk tovább! Sportágfejlesztés képen olyan települések kaptak pénzt, sportpályákra, öltözőkre, ahol nem is volt működő bajnokságban szereplő csapat, csak bejegyzett egyesület, semmi tevékenységgel!
A 2000-es években volt felnőtt, ifjúsági, serdülő, női és öregfiúk csapatunk. Szerveztük a Hegyközkupát, a szlovákiai csapatokkal rendszeresen mérkőztünk meg barátságos vagy kuparendszerben. Szerveztük a térségben a sakk bajnokságot, volt téli időszakban, darts, sakk, asztalitenisz, bajnokság a helyi lakosoknak, és környékbelieknek is.
Tehát a mindenkori elnökség nem tudta elérni, hogy a Füzéri „San Siro” megvalósuljon. De talán csak arra vártak a döntéshozók, hogy haldokolni kezdjen a sportkör, mert mire lett egy kiegyenesített pályánk (eltűnt a 1,7 m-es szintkülönbség az átlóból), megszűnt a csapat.
Ma már van világítással rendelkező műfüves pályánk, egyenes nagypályánk (gazosan), de nincs semmilyen sportéletünk a nyári kispályás egy napos utcabajnokság kivételével.
Még kimondani is furcsa: kispályás utcabajnokság. Pár éve Három legendás csapat a „Várkerti Sasok, a Kertvárosi Oroszlánok, és Petőfi Ifjai” véresen komoly rangadókon – nagy pályán – döntötte el, ki legyen egy évig Füzér Bajnoka. Sehol a környéken nem volt ilyen bajnokság!
Ja és a legfontosabb! Az sem volt mindegy melyik korcsmában lesz egy évig a serleg! Mert volt kettő is! Lassan az utolsó is bezár…..
Pedig játszott itt a „teknőben” az NBIII-as Salgótarján MK meccset a országos főtábla első fordulójában. Játszott itt a sportkör 35. születésnapja alkalmából az első NBI-es bajnoki címét akkor megszerző DVSC TEVA csapata.
Ilyen már nem lesz!
Emlékszünk Rockra, Savanyúra, Cipősre, Sárgára, Gyufára, Troszkára, Huszira, Preszkára, Göndörre? És még sokukra? Legendás nevek, legendás rangadók, Pálháza, Hollóháza ellen micsoda derbik voltak.
Emlékszünk Magyari Vince vagy Kaselyák könnyed játékára, Zurkó védéseire, mint Zubizarreta? Jassó Laci szívósságára (mint a pióca ragadt az ellenfelére), és most már idetartozik Kovács Norbi is, aki (nem tudom, mert nincs róla kimutatásom) véleményem szerint a legtöbb gólt szerző játékos lehetett a sportkörben. A tőlem idősebbek mindig emlegették az öreg Kaselyák bácsit, mint legendás edzőt!
Avagy a legendás szurkolóinkra, akik nélkül nem volt meccs, csak a teljesség igénye nélkül: Angyal Pista bácsi, Molnár Pista (Kocur), Farkas Béla bácsi, Magyari bácsi, aztán Kovács Matyi bácsi, Kovács Jenő bácsi. Ők már mind fentről nézik az üresen álló „San Siro-t”!
És ez a másik ok. Elfogytunk. Csökken a lakosság, kevesebb a merítési lehetőség, jöjjenek, más település lakosai. Ami önmagában nem baj, de összességében ez is vezetett a véghez, hisz aki nem fért be itthon, abbahagyta vagy tovább állt. Aki tehetség volt – Lukács Richárd – még aktív NBIII-as játékos, egyedüli „Mohikán” viszi a nevét egyesületünknek.
Mindig voltak más lakosok is a csapatban, ezért is volt a nevünk Felsőhegyköz Mg.Tsz Sportkör. De volt idő, mikor csak Bózsván nem volt csapat, mert annyian sportoltak a hegyközben. Persze a Tanács elnökök is versenyeztek egyben egymással, illetve később több polgármester is így kezelte a települési csapatukat.
Még árulónak is neveztek amikor Pusztafaluba igazoltam, régi szép idők…
Ma már csak Pálháza és Sátoraljaújhely létezik, kérdés meddig? De ez legyen az ő bajuk. A végén még a műfüves pályánkat is benövi a gaz…
Szakály András Tamás
Van bármilyen tárgyi emléke a Füzéri Sportkörről? Vegye fel velünk a kapcsolatot!
