Előzmények
A Trianoni békediktátum megtiltotta Magyarországnak a hadkötelezettségen alapuló katonai szolgálatteljesítést, ezért a kormány egyik intézkedése 1921-ben létrehozta a Levente-mozgalmat. (1921.LIII. tc.). Ennek végrehajtási utasítása 900/1924.sz.VKM rendelet kimondja, a Levente Egyesület létrehozását, egyben elrendeli minden iskolát elhagyó ifjú 21. életévét betöltéséig, köteles részt venni leventeképzésben. A képzés során legalább öt hónapon keresztül, heti két órában, és legfeljebb nyolc hónapon át heti két órában és egy délután két órában testgyakorlást végezni kötelesek.
800/1935. sz. rendelete az alábbiak szerint módosítja:
1. § A testgyakorlásra kötelezett leventeifjakkötelesek legalább 8 hónapon, és legfeljebb 9 hónapon keresztül heti 3 órán át testgyakorlást végezni...
3.§ A testgyakorlásra kötelezett leventeifjak kötelesek vallásfelekezetük rendes istentiszteletén részt venni...
4.§ ...a mulasztót... a testnevelési bizottság, figyelmeztetésben, ismételt mulasztás esetében dorgálásban részesíti...”
A VKM 1943. évi 9800/sz. rendelete értelmében lányok is csatlakozhattak:
„1. § (1) A leventeleány-mozgalom célja, hogy a leányifjúságot a hagyományos női erények szellemében való nevelés útján a haza és a család szolgálatára, különösen pedig a magyar anya feladataira és a honvédelmi szolgálatra előkészítse.”
A leventeintézmény kettős irányítás alatt működött. A felszínen nyílt a kultuszminisztérium alá rendelt Országos Testnevelési Tanács (OTI') irányította, míg a rejtett katonai szervezetet a tanács tábornoki rangú társelnöke vezette. A szakbizottság vegyesdandár-kerületenként egy kerületi testnevelési felügyelő, vármegyénként egy testnevelési felügyelő és járásonként egy testnevelési vezető elnevezéssel álcázott hivatásos tiszt közvetítésével végezte munkáját.
Az egyesületek gyakorlatain való részvételt a hatóságok a szülőkön kérték számon, és adandó alkalommal az elmaradásokért őket büntették pénzbírsággal vagy elzárással. A leventeoktatók gyakorta tényleges tisztek voltak, akik a katonaságnál megszokott gépies engedelmességet, fegyelmet várták el, és sokszor értelmetlen fizikai megpróbáltatásoknak tették ki a rájuk bízott fiatalokat. A leventemozgalom nem is volt népszerű, ezért vezetői, hogy vonzóbbá tegyék, a cserkészet néhány megoldását próbálták átvenni, de nem sok sikerrel. Ráadásul a militarista szellemnek ellenállni tudó cserkészetet magát is a Levente alá rendelték 1939-ben.
A honvédelemről szóló 1939. évi II. tc. a leventekötelezettséget kiterjesztette az iskolai ifjúságra is a levente kiképzési kötelezettséget. A katonai előképzés 1941 nyarán nyerte el végleges szervezetét, amikor a kormányzó 1941. július 18-án rendeletileg, „Legfelsőbb Elhatározás” útján „az ifjúság katonás szellemű neveléséről és a testnevelés erőteljesebb végrehajtásáról” címmel szabályozta a kérdést. Felállították a Honvédelmi Minisztérium VIII. Csoportját „a testnevelési és sport vonatkozású ügyek intézésére”. Mindebből az következett, hogy a levente szervezet egyre inkább a hadsereg bujtatott kiképzőterepe lett.
Füzéri leventeképzés
Jelenlegi információink alapján nem tudni pontosan, mikor kezdődtek meg a leventeképzések településünkön, az egyetlen biztos információ Farkas Ágota 1990-ben íródott szakdolgozta, mely Szathmáry László egykori füzéri tanító (kántortanító) életét taglalja. Szathmáry László 1910. január 18-án született Miskolcon, az iskolái elvégzése után önkéntes katonai szolgáltra vonult be ahonnan hadnagyként szerelt le. 1935-ben helyettes tanítóvá nevezték ki településünkre, az akkor állami népiskolában, sok fontos tevékenységének egyik része volt a leventeképzés, melyet, mint levente parancsnok látott el.
A második világháborúban több alkalommal történt meg behívása, míg 1941-ben leszerelték főhadnagyi rendfokozattal, ezt követően folytatta tanítói munkáját az iskolában. A háború befejezését követően egészen, 1966-ig tanítóként élt településünkön.
További oktatók voltak Hollóházáról Hrabovszky Miklós és a Simkó József, valamint Füzérről, Gergely János (Horváth Ilona elmondása szerint).
A leventék felszerelése azok számára, akik nem tudták megfizetni egyszerűen köznapi viseletük volt, akik meg tudták fizetni azok elkészítették az egyenruhájukat, de levente sapkát mindenki kapott. A kiképzés során az Akasztó-hegyet, és a Legelőt használták, mely során volt céllövészet, torna, harcászat, ének, futball. Az iskolaudvaron volt a gyülekező, onnan nótával vonultak ki a kiképzés helyére, majd a kiképzés végén az iskolaudvarra vonultak be (Lupis Elek visszaemlékezése).
A füzéri leventeképzés része volt a vallásosságra való nevelés ennek keretében Húsvét napján a leventék vigyázták a római-katolikus templomban krisztus sírját.
